Krimi szovjet módra - Tíz kicsi néger

Megfogadtam magamnak, hogy nem fogok csontig lerágott vagy szent grálnak számító témákat feldolgozni, de olyan gyöngyszem akadt a kezembe, amelyet muszáj megosztanom mindenkivel. Nevezetesen Agatha Christie örökbecsű Tíz kicsi négerének a szovjet feldolgozása 1987-ből. Nem tudom, hogy valaha megjelent-e ez a film kis hazánkban, én oroszul jutottam hozzá magyar felirattal. A nyelvi akadályok azért kissé rontottak a filmélményen, hiszen csak makogok oroszul... de attól függetlenül kellemes meglepetésként hatott rám.

Agatha Christie talán legjobban sikerült regénye nyomasztó légkörű történet, zseniális csavarral a végén. Az alaptörténet szerint tíz embert hív egy rejtélyes milliomos V.A. Lacky  a szigetére. Látszólag semmi közös nincs bennük, egyet kivéve, hogy mindannyian elkövetek valamit a múltjukban, de kicsúsztak az igazságszolgáltatás kezei közül. Megérkezve a szigetre kiderül, hogy a házigazda nincs ott, viszont a közelgő vihar miatt ott kell tölteniük mindenképp pár napot. A lakhelyük két legfeltűnőbb eleme egy régi gyerek vers tíz kicsi négerről (lásd lentebb), ami minden szobába ki van függesztve, illetve tíz néger porcelánfej az ebédlőasztalon. Később a vers sorainak megfelelően a sziget vendégei sorra kezdenek elhalálozni (ezzel egy időben pedig mindig eltűnik egy-egy procelánfej az asztalról), s megfogalmazódik a szörnyű felfedezés, hogy közülük valaki a gyilkos. Íme a hírhedt gyerek vers:

Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.

Nem tudtam hogyan viszonyuljak a filmhez, mivel kicsit idegen ötletnek tűnt számomra, hogy egy orosz rendezőnek eszébe jut megrendezni ezt a történetet. Minden esetre (ha más nem nyelv tanulás céljából és mert imádom ezt a regényt) leültem és megnéztem. És ki kell jelentenem, hogy régen ért ilyen kellemes meglepetés. A film teljesen követte a könyv cselekményét, ugyanolyan nyomasztóan éreztem magam közben, mint az olvasásakor. A hollywoodi feldolgozásokkal ellentétben ugyanazt a befejezést hozza, mint Agatha Christie eredeti műve, ami nem kis megelégedettséggel töltött el, miután amerikai elődei rendre sziruposabb befejezést produkáltak ezzel árulva el a krimi királynőjének művét.

A színészek játéka visszafogott de jó, bár nem mindegyik karakter tud azonosulni a szerepével. Például a kegyetlen, fanatikus keresztény vénlány Mrs. Brent Ljudmilla Maksakova által való megformálása nem lett a legtökéletesebb. De a többiek hitelesen alakítják a rájuk szabott szerepeket. Nem túl pörgős a történetvezetés se, sok a vágatlan jelenet, bár ahogy növekszik a hullák, úgy gyorsulnak fel az események, (az utolsó három haláleset, gyakorlatilag húsz percen belül történik).

A rendezőre, Stanislav Govorukhinra (ő jegyzi a Vorosilov mesterlövészét) se lehet egy rossz szavam se, kiváló rendezést mutat be. Nyomasztó légkört teremt, amihez hozzájárul a helyszínül szolgáló villa (nem tudom, hogy Oroszországban forgatták vagy se, de teljesen úgy néz ki, mintha Devonshire partjainál lennénk), a film fakó színei és a filmzene is, ami rengeteget hozzáad a filmélményhez. Megborzongat, még akkor is, ha tudod, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Talán amit a hátrányára tudnék írni a filmnek a jelmezek és a smink. Valahogy nem hatnak korhűen. A Vera Claythorne-t alakító Tatyana Drubich inkább hat akkori orosz lánynak, mint az 1930-as évekből való britnek (lehet, hogy erre a benyomásomra azért hatással volt, hogy orosz nyelven néztem meg a filmet.

Összefoglalva, mindenképp ajánlom a Tíz kicsi négert annak, aki be tudja szerezni és nem riad vissza attól, hogy eredeti nyelven kell megnéznie. Igazi ínyencség lehet mindazoknak, akik szeretik Agatha Christie-t, még akkor is, ha ismerik az eredeti történetet. Egy klasszikus történet némi orosz fűszerezéssel. Igazi meglepetést okoz az embernek, hogy tőlünk keletre is csináltak/csinálnak jó filmeket, nemcsak nyugatra. Pláne, ha úgyis végződnek, mint a könyv.

Ítélet:
8/10 (igazi ínyencség, kisebb hibákkal)