John Irving írt egy könyvet és Oscar díjat kapott érte. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk hogy maga az író adaptálta a saját művét. E mellé tegyünk hozzá egy kiváló rendezőt, aki mindig képes megmelengetni a lelkemet, nevezetesen Lasse Hallmströmöt, egy kiváló színészgárdát, s egy csodálatosan megkomponált filmzenét. A film nem egy mai darab, de a könyvre csak most sikerült ráakadnom és elolvasnom, amellett missziómnak érzem, hogy felhívjam a figyelmet néhány talán elfeledett remekműre.
Van egy árvaház Maine-ben, ahol szívesen fogadja a megesett lányokat, akik nem szeretnék vagy nem tudják megtartani gyermeküket, hogy életet adhassanak nekik, vagy elvetessék. Itt született Homer Wells.. Többszöri próbálkozásra se sikerül őt örökbe adni, így az árvaház vezetője Wilbur Larch úgy dönt, hogy Homernek St. Cloud'sban a helye, de ha ott is akar maradni, akkor hasznossá kell tennie magát, így elkezdi az árva orvosi képzését, hogyha eljön az ideje, akkor a helyébe léphessen. Így telnek lassan az évek, míg egy napon azonban egy fiatal pár érkezik, hogy a lányon (Cuncy) abortuszt végezhessenek. Homer pedig úgy dönt, hogy velük megy és felfedezi a világot az árvaház falain kívül.
John Irving elég kegyetlenül bánt saját történetével, gyakorlatilag a vázáig lecsupaszította. Meghagyta az alapszituációt, a főszereplők nagy részét (Cuncyt például átnevezte Candynek), de például kihagyott néhány fontosat (mint Homer St. Cloud's-beli "szerelmét" Farbyt vagy Homer és Cuncy gyermekét Angelt), behozott a történetbe néhány újat (mint, Bustert, aki Homerhoz hasonlóan örökbeadhatatlan árva). Homer gyermekkora szinte tőmondatokban el lett intézve, pedig fontos ismerni ahhoz, hogy megértsük Larch doktorral való bonyolult apa-fiú viszonyát. Az is kimarad, hogy a doktor hogyan került St. Cloud's-ba az árvák közé. Emellett sokkal kevesebb időintervallumot ölel fel a film, mint a könyv változata.
Ugyanakkor a szereplők jellemét így is tökéletesen sikerült átvinni. A hideg és gyakorlatias Larch doktort aki egyre inkább elmerül az éterfüggőségében, a döntésképtelen Cuncyt/Candyt, a mindig optimista és naív Wallyt, az ártatlanságát elvesztő és a felnőttkorba végérvényesen átlépő Homert, a kétes, ám tiszteletet parancsoló Rose urat. Mindegyík szerepre nagyon jó színészeket sikerült találni. Tobey Maguire (Homer) és Charlize Theron (Cuncy/Candy) eleve a kedvenceim közé tartozik, de az egészre a koronát Michael Caine teszi fel, aki Larch doktor megformálásáért meg is kapta az Oscar díjat (100%-ig megérdemelten). Emellett pedig Lasse Hallmström hozzá a tőle megszokott szívmelengetően csodálatos rendezést, ami elénk tárja a második világháborúba belépett Amerikát egy olyan fiú szemén keresztül, aki számára akkor tárul fel a világ. Mindezek tetejébe meg csak hab a tortán a nagyon eltalált filmzene, amit azóta ha esetleg meghallok mindig elmosolyodom.
Az Árvák hercege egy vasárnap délutáni film, ezért mindenkinek ajánlom, aki egy kis romantikázásra vágyik. Van benne felnőtté válás, tragikus szerelem, tékozló fiú aki visszatér otthonába, meg nem értett emberek. Ehhez hozzájönnek Maine csodálatos tájai, a fülbe mászó dallamok és az érzés, hogy hiába kegyetlen és igazságtalan az élet, valahogy a végén mégiscsak megtaláljuk benne a helyünket és mégha a magunk módján is, de boldogok lehetünk benne.
Ítélet:
8/10 (hiába az író adaptálta, csak a váza maradt meg a könyvnek, ugyanakkor így is egy rendkívül megható film)
Van egy árvaház Maine-ben, ahol szívesen fogadja a megesett lányokat, akik nem szeretnék vagy nem tudják megtartani gyermeküket, hogy életet adhassanak nekik, vagy elvetessék. Itt született Homer Wells.. Többszöri próbálkozásra se sikerül őt örökbe adni, így az árvaház vezetője Wilbur Larch úgy dönt, hogy Homernek St. Cloud'sban a helye, de ha ott is akar maradni, akkor hasznossá kell tennie magát, így elkezdi az árva orvosi képzését, hogyha eljön az ideje, akkor a helyébe léphessen. Így telnek lassan az évek, míg egy napon azonban egy fiatal pár érkezik, hogy a lányon (Cuncy) abortuszt végezhessenek. Homer pedig úgy dönt, hogy velük megy és felfedezi a világot az árvaház falain kívül.
John Irving elég kegyetlenül bánt saját történetével, gyakorlatilag a vázáig lecsupaszította. Meghagyta az alapszituációt, a főszereplők nagy részét (Cuncyt például átnevezte Candynek), de például kihagyott néhány fontosat (mint Homer St. Cloud's-beli "szerelmét" Farbyt vagy Homer és Cuncy gyermekét Angelt), behozott a történetbe néhány újat (mint, Bustert, aki Homerhoz hasonlóan örökbeadhatatlan árva). Homer gyermekkora szinte tőmondatokban el lett intézve, pedig fontos ismerni ahhoz, hogy megértsük Larch doktorral való bonyolult apa-fiú viszonyát. Az is kimarad, hogy a doktor hogyan került St. Cloud's-ba az árvák közé. Emellett sokkal kevesebb időintervallumot ölel fel a film, mint a könyv változata.
Ugyanakkor a szereplők jellemét így is tökéletesen sikerült átvinni. A hideg és gyakorlatias Larch doktort aki egyre inkább elmerül az éterfüggőségében, a döntésképtelen Cuncyt/Candyt, a mindig optimista és naív Wallyt, az ártatlanságát elvesztő és a felnőttkorba végérvényesen átlépő Homert, a kétes, ám tiszteletet parancsoló Rose urat. Mindegyík szerepre nagyon jó színészeket sikerült találni. Tobey Maguire (Homer) és Charlize Theron (Cuncy/Candy) eleve a kedvenceim közé tartozik, de az egészre a koronát Michael Caine teszi fel, aki Larch doktor megformálásáért meg is kapta az Oscar díjat (100%-ig megérdemelten). Emellett pedig Lasse Hallmström hozzá a tőle megszokott szívmelengetően csodálatos rendezést, ami elénk tárja a második világháborúba belépett Amerikát egy olyan fiú szemén keresztül, aki számára akkor tárul fel a világ. Mindezek tetejébe meg csak hab a tortán a nagyon eltalált filmzene, amit azóta ha esetleg meghallok mindig elmosolyodom.
Az Árvák hercege egy vasárnap délutáni film, ezért mindenkinek ajánlom, aki egy kis romantikázásra vágyik. Van benne felnőtté válás, tragikus szerelem, tékozló fiú aki visszatér otthonába, meg nem értett emberek. Ehhez hozzájönnek Maine csodálatos tájai, a fülbe mászó dallamok és az érzés, hogy hiába kegyetlen és igazságtalan az élet, valahogy a végén mégiscsak megtaláljuk benne a helyünket és mégha a magunk módján is, de boldogok lehetünk benne.
Ítélet:
8/10 (hiába az író adaptálta, csak a váza maradt meg a könyvnek, ugyanakkor így is egy rendkívül megható film)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése