Egy kerités két oldalán - A csíkos pizsamás fiú

Csak nem akar sikerülni ez a rendszeresség, pedig eskü, igyekszem :)

A holokausztot sokféleképpen feldolgozták és én személyesen kicsit feszélyezetten állok hozzá ehhez a témához. Egyrészt azért, mert ezt egy olyan szégyenfoltnak tartom az emberiség történelmében (sok egyéb más mellett), amit sohasem lehet lemosni, másrészt, (hogy kicsit gonosz legyek)  túlságosan is jelen van még a mai napig is a mindennapjainkban és pontosan emiatt irónikus módon kicsit elbagatelizálódott. Hogy miért nyúlok most én mégis ehhez a témához, mert John Boyne története és az ebből készült film egyedi módon, egy német kisfiú szemszögéből vizsgálja meg a XX. század egyik, ha nem legsötétebb időszakát.

Bruno, a kilenc éves kisfiú Berlinben él a szüleivel és a nővérével Gretellel, aki egy Reménytelen Eset. Nagyon elégedett az életével hiszen egy felfedezésekben gazdag hatalmas házban élt, s volt három jó barátja. De egyik nap mikor hazament az fogadta, hogy a apját áthelyezték egy Auschwitz nevű helyre, ahol ő lesz a parancsnok, ezért költözniük kell. Bruno először utálja az új házat, mert egyedül érzi magát benne, de az ablakából észrevesz egy farmot a távolban, csak furcsálja, hogy mindenki csíkos pizsamát visel. Úgy dönt, hogy utánajár a dolognak és felfedezőutat tesz, megy is talál egy kerítést és mögötte egy csíkos pizsamás fiút, aki mint kiderül egy napon született vele. Elkezdenek a kerítésen keresztül beszélgetni és barátság fűződik kettőjük között.

Bruno gyermeki látásmódján keresztül látjuk a világot, aki sok mindent nem ért a körülötte zajló eseményekből, nem érti, hogy mit csinálnak odaát a pizsamás emberek, ha a konyhájukban dolgozó Pavel tényleg orvos, akkor miért pucol krumplit és még sorolhatnám. Ugyanúgy a kerités másik oldalán lévő Smuel se érti, hogy miért kellett elmenniük otthonról, miért zárták őket be, s hova tűnik el folyamatosan az a rengeteg ember. Mi persze, az olvasók (nézők), akik ismerjük a történelem tragikus eseményeit tisztában vagyunk mindennel, éppen ezért érdekes egy olyan szemén át látni ugyanazokat a történéseket, aki még nem vesztette el a naivitását. Mégis épp a tudatlanságukból fakadóan tudnak olyan barátságot kötni, amely abban a korban lehetetlen. És ezt a barátságot még s környezetük sem tudja szétszakitani.


A film néhány ponton, főleg dramaturgiai okok miatt eltér az eredeti alkotástól, de nem szignifikánsan. Sőt a történet két csúcsjelenete egy az egyben át lett emelve a könyvből. Elmondható tehát, hogy amennyire lehetséges volt megtartották a film könyvhűségét. A rendezés és a képi világ rendben volt, egyedül a szülőket alakitó Vera Famiga és David Thewlis játéka bennem teljesen más benyomást keltett, mint a könyvbéli megfelelőjük. Az apa ugyanis sokkal hithűbb náci az anya pedig sokkal érzékenyebb volt, mint Boyne történetében. Bruno és Smuel (Asa Butterfield és Jack Scanion) viszont teljes mértékben visszaadta a könyvbéli karakterük minden jellemző vonását. Aki pedig elég szemfüles, pár magyar szinészt is felfedezhet a filmben, többek között Fesztbaum Bélát, vagy Verebély Ivánt :).

Összefoglalva, a csikos pizsamás fiú egy szivet melengető és reményteli történet egy embertelen és kegyetlen korból, amikor ennek a két fiúnak nem hogy találkozni, de barátságot se nagyon szabatott volna kötnie, de vigyázzunk a sok bizakodással, mert a történelem ritkán ismeri a happy endeket.

Itélet:
8/10 (egyszép történet szépen kivitelezve, néhány kicsit hamiskás szinészi játékkal)