Vannak könyvek amiket nem, hogy nem lehet megfilmesíteni, de egyenesen TILOS. Ilyen Boris Vian Tajtékos napok című könyve is, ami egy csodálatosan abszurd és kissé kegyetlen mese, de a vásznon csak egy értelmezhetetlen maszlag, amit csupán azok értenek meg, akik olvasták előtte a művet, a többieknek meg egy kétórás kreatív ötletbörze,amely valahogy nem áll össze egy egész filmmé. Pedig nagy reményekkel ültem be a moziba reméltem, hogy Michel Gondry az Egy makulátlan elme örök ragyogása után tud egy zseniálisan alkotni ebből az avantgárd tragédiából, de tévedtem.
Nos az alaptörténet szerint az aranyifjú Colin, miután barátja Chick szerelmes lesz egy csodálatos lányba, Alise-be (aki Colin szakácsának unokahúga), ő is követeli magának ezt az érzést. El is megy az egyik barátja kutyájának születésnapi partijára sandacsacsázni, s megismerkedik Chloé-val, s pár Duke Ellingtonra történő tánc és vattacukorfelhőn történő repülés után feleségül veszi. A pár boldogan megy el a nászútjára és utána tér vissza barátaihoz, csakhogy Chloé beteg lesz, lótuszvirág nő a bal tüdejében, Colin pedig kezd rájönni, hogy ha ápolni akarja nem lesz elég a pénze, s munkába kell állnia. Emellett barátainak is egyre nehezebb lesz az élete, főleg Chick szinte függésbe hajló rajongása miatt Jean-Sol Partre író iránt.
A film rendkívül kreatív lett (még a kisegér megjelenítése is). Harsány és színes, jól megjelenítve Colin és Chloé felhőtlen és felelőtlen világát koktélzongorástul, sandacsacsástul és felhőn utazásostul. De ez a harsányság elbagatellizálja a történet egyes elég kegyetlen (és okkal olyan kegyetlen) momentumait, mint a korcsolyapályán halomra ölt emberek eltakarítása, hogy Colin lefejezi a kulcsot késve hozó kabinos fiút (aki egy madár a filmben, amit nem igazán értettem), hogy Partre előadásain emberek százait tapossák halomra és folytathatnám. A narrációt pedig futószalag mellett gépelő emberek látják el, ami teljesen megtöri a dinamikát. Ahogy pedig haladunk előre a történetben egyre nyomasztóbb, egyre szürkébb lesz minden, jelezve, hogy itt tragédia várható. De a film elejének a bohókás hangneme miatt fel sem tudunk lelkiekben készülni az utolsó félóra elég sokkoló jeleneteire.
A könyvet megnyirbálták és kicsit átírták (komolyan, szóljon valaki, aki emlékszik arra a jelenetre, hogy a Chloé-Colin és Alise-Chick párosoknak versenyezni kellett, hogy melyiküket esketik meg). Az elején hamar túljutunk, aztán pedig elhúzzuk a szenvedést. Valahogy nekem nem jött le belőle, hogy Colin mindent feladna azért, hogy megmenthesse Chloé életét, hanem inkább az, hogy ő tette tönkre az életét, a vége felé pedig azt érzem, hogy kezdik megvetni egymást, ami meglehetősen távol áll Boris Vian eredeti elképzeléseitől.
A színészeket elég vegyes képet mutatnak. Romain Duris nagyon megragadja Colin figuráját, azonban partnere Audrey Tatou egyáltalán nem olyan királylányos kis naiva, mint amilyennek Chloénak lennie kéne. A film egyértelműen legjobbja Omar Sy, aki a mindig vidám sármőrt, Nicolas-t alakítja. Chick és Alise párosát alakító Glad Elmalen és Aissa Maiga is volt, akik tökéletes kontrasztot teremtenek (a fehér kocka és a fekete jó csaj). Megjelenik a filmben maga a rendező is, ugyanis Michel Gondry Dr. Frászpirin, Chloé orvosa.
A Tajtékos napok a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka tipikus esete. Rendkívül kreatív ötlettár a film, de túlságosan harsány és valahol olcsóvá teszi az egész filmet. Nem áll össze egy egésszé, és nem értem meg a végére, hogy miért is volt Chloé és Colin szerelme annyira különleges.
Ítélet:
3,5/10 (Gondry eléggé melléfogott Boris VIannal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése