2013. augusztus 31., szombat

Egy kerités két oldalán - A csíkos pizsamás fiú

Csak nem akar sikerülni ez a rendszeresség, pedig eskü, igyekszem :)

http://getalifereadabook.edublogs.org/files/2009/12/the_boy_in_the_striped_pyjamas.gifhttp://aminaalhalawani98.files.wordpress.com/2012/06/boy-striped-pajamas.jpg

A holokausztot sokféleképpen feldolgozták és én személyesen kicsit feszélyezetten állok hozzá ehhez a témához. Egyrészt azért, mert ezt egy olyan szégyenfoltnak tartom az emberiség történelmében (sok egyéb más mellett), amit sohasem lehet lemosni, másrészt, (hogy kicsit gonosz legyek)  túlságosan is jelen van még a mai napig is a mindennapjainkban és pontosan emiatt irónikus módon kicsit elbagatelizálódott. Hogy miért nyúlok most én mégis ehhez a témához, mert John Boyne története és az ebből készült film egyedi módon, egy német kisfiú szemszögéből vizsgálja meg a XX. század egyik, ha nem legsötétebb időszakát.

Bruno, a kilenc éves kisfiú Berlinben él a szüleivel és a nővérével Gretellel, aki egy Reménytelen Eset. Nagyon elégedett az életével hiszen egy felfedezésekben gazdag hatalmas házban élt, s volt három jó barátja. De egyik nap mikor hazament az fogadta, hogy a apját áthelyezték egy Auschwitz nevű helyre, ahol ő lesz a parancsnok, ezért költözniük kell. Bruno először utálja az új házat, mert egyedül érzi magát benne, de az ablakából észrevesz egy farmot a távolban, csak furcsálja, hogy mindenki csíkos pizsamát visel. Úgy dönt, hogy utánajár a dolognak és felfedezőutat tesz, megy is talál egy kerítést és mögötte egy csíkos pizsamás fiút, aki mint kiderül egy napon született vele. Elkezdenek a kerítésen keresztül beszélgetni és barátság fűződik kettőjük között.

Bruno gyermeki látásmódján keresztül látjuk a világot, aki sok mindent nem ért a körülötte zajló eseményekből, nem érti, hogy mit csinálnak odaát a pizsamás emberek, ha a konyhájukban dolgozó Pavel tényleg orvos, akkor miért pucol krumplit és még sorolhatnám. Ugyanúgy a kerités másik oldalán lévő Smuel se érti, hogy miért kellett elmenniük otthonról, miért zárták őket be, s hova tűnik el folyamatosan az a rengeteg ember. Mi persze, az olvasók (nézők), akik ismerjük a történelem tragikus eseményeit tisztában vagyunk mindennel, éppen ezért érdekes egy olyan szemén át látni ugyanazokat a történéseket, aki még nem vesztette el a naivitását. Mégis épp a tudatlanságukból fakadóan tudnak olyan barátságot kötni, amely abban a korban lehetetlen. És ezt a barátságot még s környezetük sem tudja szétszakitani.

A film néhány ponton, főleg dramaturgiai okok miatt eltér az eredeti alkotástól, de nem szignifikánsan. Sőt a történet két csúcsjelenete egy az egyben át lett emelve a könyvből. Elmondható tehát, hogy amennyire lehetséges volt megtartották a film könyvhűségét. A rendezés és a képi világ rendben volt, egyedül a szülőket alakitó Vera Famiga és David Thewlis játéka bennem teljesen más benyomást keltett, mint a könyvbéli megfelelőjük. Az apa ugyanis sokkal hithűbb náci az anya pedig sokkal érzékenyebb volt, mint Boyne történetében. Bruno és Smuel (Asa Butterfield és Jack Scanion) viszont teljes mértékben visszaadta a könyvbéli karakterük minden jellemző vonását. Aki pedig elég szemfüles, pár magyar szinészt is felfedezhet a filmben, többek között Fesztbaum Bélát, vagy Verebély Ivánt :).

Összefoglalva, a csikos pizsamás fiú egy szivet melengető és reményteli történet egy embertelen és kegyetlen korból, amikor ennek a két fiúnak nem hogy találkozni, de barátságot se nagyon szabatott volna kötnie, de vigyázzunk a sok bizakodással, mert a történelem ritkán ismeri a happy endeket.

Itélet:
8/10 (egyszép történet szépen kivitelezve, néhány kicsit hamiskás szinészi játékkal)

2013. augusztus 12., hétfő

Maine hercegei és Új Anglia királyai - Árvák hercege

http://www.billleonebookseller.com/pictures/45198.jpghttp://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/thumb/5/54/Cider_house_rules.jpg/220px-Cider_house_rules.jpg

John Irving írt egy könyvet és Oscar díjat kapott érte. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk hogy maga az író adaptálta a saját művét. E mellé tegyünk hozzá egy kiváló rendezőt, aki mindig képes megmelengetni a lelkemet, nevezetesen Lasse Hallmströmöt, egy kiváló színészgárdát, s egy csodálatosan megkomponált filmzenét. A film nem egy mai darab, de a könyvre csak most sikerült ráakadnom és elolvasnom, amellett missziómnak érzem, hogy felhívjam a figyelmet néhány talán elfeledett remekműre.

Van egy árvaház Maine-ben, ahol szívesen fogadja a megesett lányokat, akik nem szeretnék vagy nem tudják megtartani gyermeküket, hogy életet adhassanak nekik, vagy elvetessék. Itt született Homer Wells.. Többszöri próbálkozásra se sikerül őt örökbe adni, így az árvaház vezetője Wilbur Larch úgy dönt, hogy Homernek St. Cloud'sban a helye, de ha ott is akar maradni, akkor hasznossá kell tennie magát, így elkezdi az árva orvosi képzését, hogyha eljön az ideje, akkor a helyébe léphessen. Így telnek lassan az évek, míg egy napon azonban egy fiatal pár érkezik, hogy a lányon (Cuncy) abortuszt végezhessenek. Homer pedig úgy dönt, hogy velük megy és felfedezi a világot az árvaház falain kívül.

John Irving elég kegyetlenül bánt saját történetével, gyakorlatilag a vázáig lecsupaszította. Meghagyta az alapszituációt, a főszereplők nagy részét (Cuncyt például átnevezte Candynek), de például kihagyott néhány fontosat (mint Homer St. Cloud's-beli "szerelmét" Farbyt vagy Homer és Cuncy gyermekét Angelt), behozott a történetbe néhány újat (mint, Bustert, aki Homerhoz hasonlóan örökbeadhatatlan árva). Homer gyermekkora szinte tőmondatokban el lett intézve, pedig fontos ismerni ahhoz, hogy megértsük Larch doktorral való bonyolult apa-fiú viszonyát. Az is kimarad, hogy a doktor hogyan került St. Cloud's-ba az árvák közé. Emellett sokkal kevesebb időintervallumot ölel fel a film, mint a könyv változata.

Ugyanakkor a szereplők jellemét így is tökéletesen sikerült átvinni. A hideg és gyakorlatias Larch doktort aki egyre inkább elmerül az éterfüggőségében,  a döntésképtelen Cuncyt/Candyt, a mindig optimista és naív Wallyt, az ártatlanságát elvesztő és a felnőttkorba végérvényesen átlépő Homert, a kétes, ám tiszteletet parancsoló Rose urat. Mindegyík szerepre nagyon jó színészeket sikerült találni. Tobey Maguire (Homer) és Charlize Theron (Cuncy/Candy) eleve a kedvenceim közé tartozik, de az egészre a koronát Michael Caine teszi fel, aki Larch doktor megformálásáért meg is kapta az Oscar díjat (100%-ig megérdemelten). Emellett pedig Lasse Hallmström hozzá a tőle megszokott szívmelengetően csodálatos rendezést, ami elénk tárja a második világháborúba belépett Amerikát egy olyan fiú szemén keresztül, aki számára akkor tárul fel a világ. Mindezek tetejébe meg csak hab a tortán a nagyon eltalált filmzene, amit azóta ha esetleg meghallok mindig elmosolyodom.

Az Árvák hercege egy vasárnap délutáni film, ezért mindenkinek ajánlom, aki egy kis romantikázásra vágyik. Van benne felnőtté válás, tragikus szerelem, tékozló fiú aki visszatér otthonába, meg nem értett emberek. Ehhez hozzájönnek Maine csodálatos tájai, a fülbe mászó dallamok és az érzés, hogy hiába kegyetlen és igazságtalan az élet, valahogy a végén mégiscsak megtaláljuk benne a helyünket és mégha a magunk módján is, de boldogok lehetünk benne.

Ítélet:
8/10 (hiába az író adaptálta, csak a váza maradt meg a könyvnek, ugyanakkor így is egy rendkívül megható film)